Nyár végi hangulat

Igen szerencsés volt ez a napom.A 280-as Rábát már előző nap felfedeztem,de sajnos nem boldogult az utána akasztott Amazone Centaurral,nem tudta felemelni ha jól emlékszem.2 órát vártam arra,hogy meginduljon végre a Rába.Többször is felmordult,de sajnos nem állt munkába.Egyszercsak látom,megérkezik egy Fiat traktor,na mondom ebből sok jó nem fog kisülni.A Fiat ráakasztott az Amazonera és vígan elkezdett vele dolgozni,a Rába meg sarkon fordult és bevonult.Na mondom nesze neked várakozás...Kicsit mérgesen indultam hazafelé,de a Rába gondolata nem hagyott nyugodni.Még este elhatároztam,hogy másnap is elmegyek erre a táblára,nem hagyom annyiban a dolgot.Másnap reggel útnak is indultam elég korán.Mikor megláttam a két gépet egy táblában nem hittem a szememnek.A Rába tárcsázik,a Fiat pedig hengerez.Na mondom itt aztán lehet alkotni,hát munkához is láttam...és nagy mosollyal,jókedvvel indultam haza,útközben fotóztam még ezt azt.

R.Á.

Magányosan

R.Á.

Októberi délután

Egy váratlanul szabaddá vált délután, amikor gyönyörű az idő és a gépek dolgoznak a határban , egy jó alkalom a fotózásra. Alkotni sem lehet mindig, kell hozzá ihlet és "el is kell szállni". Szerettem volna különleges fotókat készíteni, olyanokat, amilyeneket eddig még soha.
Kinéztem az ablakon, láttam, hogy nem messze a fasor mögött egy Claas Mega aratja a kukoricát. Fel is ültem azonnal a kétkerekű határjárómra és elindultam. Már majdnem odaértem a kombájnhoz, mikor megláttam egy John Deere-t a közeli domboldalon. Egyszerre hozzá siettem, mivel a kombájnnak még volt aratnivalója bőven, az megvár. A nap néha,néha előbújt a felhők mögül pár pillanatra, kevés idő volt napfényben fotózni, de türelmesen vártam és amikor megfelelő volt a pillanat, kattintottam.

A következő állomás az aratás volt. Az ég egyre felhősebb lett, a nap pedig pont jó irányból sütött, minden ideális volt. Rengeteget játszottam a beállításokkal, ennyire még talán sosem élveztem fotózni, mint akkor. Ez a fotókon is látszik, szerintem.

Fotózás közben hívtak hogy az egyik Lexion arat a szomszéd faluban, ha van kedvem menjek el azt is lefotózni. Kedvem volt, egészen addig míg oda nem értem. A nap annyira erősen sütött és pont rossz irányból, hogy szinte lehetetlen volt egy rendes fotót összehozni. De azért sikerült.

Tovább indultam egy másik Lexion-hoz, amivel egyik jóbarátom aratott és hívott, hogy próbáljam ki én is. Úgy félúton lehettem amikor az egyik utca végében megláttam dolgozni egy öreg 106-ost.

És végül a másik Lexion-hoz is odaértem, készítettem pár fotót róla, és arattam is vele egy kicsit, majd hazaindultam a nyugvó nap irányába....

K.A.

Hunyán

R.Á.

Őszi határjárás

A két fotós Győrben találkozott majdnem kora reggel, és a gépek utáni mászkálás környezetkímélő módját választották: gyalogszer.

Uticélnak Kunszigetet választottuk, ahol a Zöld Mező TSz megmaradt régi gépeire voltunk leginkább kíváncsiak, mivel a hírek szerint 4650-es John Deere-ok is vannak még. Felültünk az első buszra és fél óra utazás után már Kunszigeten is voltunk. Át kellett vágni az egész falun, hogy eljussunk a TSz telepére. A ködös tájból lassan kirajzolódott a gépműhely, a szárító és az istállók. A reggeli csendet csak a B-15-ös szárító hangja törte meg.

Odaértünk a telepre, beszélgettünk a főnökséggel, sok szépet meséltek a TSz életéből, a régi dolgokról, majd körbejártuk a telepet. Lefotóztuk a sok öreg gépet, a szárítót, a régi épületeket. Aztán felajánlották hogy kivisznek minket a határba, ahol a többi gépük dolgozik. Természetesen
elfogadtuk:)

A szépen felszántott táblán serényen dolgozott a Fiat és a Valtra, mindketten RÁB-5 ásóboronát húztak. Az idő továbbra is borús-ködös volt, de nagyon jó volt fotózni ennek ellenére. A tábla közepén volt egy mélyedés, mellette pedig egy kis erdő, szép őszi színekkel.



Alkotás közben magyarázták el, merre találjuk a 4650-es John Deere-t, ami épp szántott. 1-2 km gyaloglás után már elő is bukkant az a gyönyörű traktor a folyóparton, az erdősáv mellett. Szerencsére még egy magasles is volt a tábla szélén, hogy fokozni tudjuk az élvezeteket:)
Hosszasan alkottunk, azt vettük csak észre, hogy már a dűlőt szántja:)


A traktoros nagyon rendes volt, visszavitt bennünket oda, ahol korábban a magágykészítés folyt, mivel megérkezett az Mtz vetni a búzát. Újabb lehetőség az alkotásra:)
Nem sokkal később megérkezett a Lexion is aratni a kukoricát, jöttek a szemszállítók, a magfeltöltős, igazi kavalkád volt:)


Az egész nap eltelt szinte egy helyen, nem kellett sokat menni és mégis mennyi régiség, mennyi szép gép!És persze az alkotás öröme!
És azért hogy a traktoroséletből se maradjunk ki, a Fiat sofőrjével egy fehérfröccs meg két sör a helyi vendéglátó egységben:) Aztán következett az egyetlen rossz dolog, ami aznap történt: a hazaút! De szerencsére sok szép élménnyel gazdagodva...

K.A.

Egy kis szerencse

Elég borongós,esős idő volt,mikor ezeket a képeket fotóztam,de valahogy nemérdekelt.Mocsa határában megláttam a félhomályban a Rábát,aztán lassan kirajzolódott,hogy cukorréparakodás folyik.Az MTZ traktor a réparakodóval Kocsról érkezett Mocsára.

Látkép...

Pillanat...

Ketten...

R.Á.

B-15

K.A.