Gyorsabban a szélnél...Hát megérkeztem a kiszemelt géphez,egy picit "játszottam" is,bár borús időm volt nagyon.Néha az eső is szemerkélt.
R.Á.

Tegnap délután és este tovább gyakoroltam a fotózást a Nikon-nal, most már P (automatikus program) funkción, nagyon élveztem, ez a "tükörreflexes" világ egészen más, úgy érzem ha továbbra is ilyen géppel fotóznék, és elkezdeném úgy tanulni és gyakorolni a használatát, mint másfél évvel ezelőtt a Sony-ét, új távlatok nyílnának meg előttem.
Több mint 2 éves gyakorlás után végre ismertem a gépemet, erre ez történik. Végülis nem tragédia, mert javítható, de az sok ideig tart és addig nem lehet gép nélkül lenni. Szerencsére lett egy kölcsön gépem, egy Nikon D50-es tükörreflexes digitális gép.
Eddig nagyon keveset dolgoztam tükörreflexes géppel, úgy éreztem az túl nagy kihívás nekem egyenlőre, mivel a bridge gépemmel sem "végeztem" teljesen tanulás terén. Ennek ellenére nagyon élveztem fotózni vele, és nagy a valószínűsége, hogy egy tükörreflexes gép lesz a következő fényképezőm. Ezért is adtam a bejegyzésnek a "Mérföldkő" címet, mert lehet, hogy ezen kis "baleset" révén kezdek bele valami újba.
Egyenlőre csak automata módban fotóztam a géppel, mivel nem ismerem, és nem is nagyon akarok belemerülni mivel csak ideiglenesen használom. A próbálkozások ilyen fotókat eredményeztek:
K.A.

Ezt a gyönyörű és számomra sokat jelentő gépkapcsolást tegnap sikerült lencsevégre kapni.Már régóta terveztem,hogy ha időm lesz lefotózom,tegnap adódott rá lehetőség.Sajnos a nap nem akart sütni,csak estefelé kezdett előbújni,szürke,egyhangú volt az ég. A szűrő munkája szemmellátható a képeken,nagyon sokat jelent a szűrő a lencse előtt,egész más hatásúak lesznek a készített fotók.A fotókat a mocsai határban készítettem.
Ma már nembírtam tovább a zsúfolt hétköznapokat,egy picit kimentem a tatai határba.Meglepetésemre tele volt az egész határ gépekkel,vetettek,magágyat csináltak,szántottak,egyszóval volt gép dögivel.Engem a legjobban ez a nagy JD foglalkoztatott,ígyhát ezen a traktoron gyakoroltam a fotózás "rejtelmeit".Mindenféle érdekesség szemetszúrt a táblán,kihasználva a lehetőségeket,jópár képet készítettem.Ez a két kép ragadott meg a legjobban a mai alkotásaim közül.Majdnem másfél órán keresztül bóklásztam a JD körül,de úgyérzem megérte,meglett az eredménye.Fotózás közben majdnem elütött két süldőróka,akik kergették egymást,hazafelé pedig az egyik kereszteződésben szembe jött velem a volt tatai ÁG. 250-es Rábája.Mondtam is magamban na,ez az én szerencsém,az úton szembe jön,pont a kereszteződés közepén,a határban meg nem találom,pedig szivesebben fotóztam volna azt,mint a JD-t bevallom.Dehát az út közepén mégsem lehet előszedni a gépet,hiába jön a nagykedvenc.Mindent összefoglalva,jólesett a mai "szabadság" és holnap is megyek,mert muszáj!!!:)
A magágykészítés (előző bejegyzés) után rögtön a vetés következett, a fény egyre kevesebb volt, így ezeket a fotókat is hasonló módon készítettem, mint az előző bejegyzésben láthatókat. A háttérben látható fa megihletett az élénk színeivel, valamint a repce és tábla szélén levő bálák is. Próbáltam egy fotóba "belesűríteni" őket, de csak kettőbe sikerült.





Egészen véletlenül akadtam rá erre az Mtz-re a falu határában, nem fotózni indultam de a fényképezőm nálam volt, anélkül nemigen megyek el itthonról. Számomra nagyon értékes darab a függesztett műtrágyaszóró, Mezőgép Szolnok gyártmányú, M 5615 típusjelű. A 90-es években gyártották, azt nem tudom hány darab készült belőle, de nekem ez volt az első, amit láttam.
Szokatlan dolog történt délután, épp a bakhátkészítő-ároknyitó ekémet próbálgattam, amikor arra lettem figyelmes, hogy leszállt egy gólya a kertbe, és egyre közelebb merészkedik a frissen nyitott barázdákhoz. Elszaladtam gyorsan a fényképezőért, leültem a traktor elé, ő pedig csak egyre közelebb jött. Jó néhány beállítást kipróbáltam, hogy a traktorom egy része is rajta legyen a fotón, és a háttér és a gólya legyen éles.