Szombat este

Este fél hat volt már, hazaértem a munkából, egyik jó barátom hívott, hogy szárzúzózik, menjek ki hozzá. Ahogy felértem a dombra, ahol ő is dolgozott, gyönyörű látvány tárult elém. Nemcsak ő dolgozott, hanem rajta kívül még sok sok gép. Az ég tiszta volt, fény is volt még elég, lehetett fotózni. Az első fotó erről a szép Mtz-ről készült a bokor mellől, a tárcsázást hengerezte éppen.
A tárcsázást egy 4755-ös John Deere csinálta egy ritkaságnak számító tárcsával: XTN-6,3. Nagyon régi darab, igaz a szárnyai már nincsenek rajta, de nekem így is nagyon tetszik. Valamikor még az IHC húzhatta a TSz-ben, ahonnan való. Több fotót is készítettem róla, de ez lett a kedvencem a kis fával és háttérben a majorral.

Ezután odamentem a barátomhoz, készítettem róla is egy felvételt.

Hívott, hogy üljek be mellé, mondtam majd később, még felmegyek a dombra, ott dolgozik még két traktor. A nap már elindult lefelé, gyönyörű látvány volt.



Igaz nem volt még ennyire sötét, mint amilyen a fotókon, a domb alján még tisztán láttam az Mtz-t dolgozni, ahogy húzta a porcsíkot maga után.


A dombon dolgozó két traktorról már nem tudtam volna ilyen világos fotót készíteni mert már kevés volt a fény, és az is szemből jött. Így jött az ötlet, hogy a naplementés égbolttal a háttérben a fotón csak a traktor sötét alakját jelenítem meg.


Nagyon tetszett ez a képalkotási forma, kísérletezgettem vele még, aztán jött az ötlet hogy játsszak a fehéregyensúllyal is. Így sikerült ilyen szép lilásra varázsolni az eget.


Aztán egy kis játék a záridővel, az eredmény skicc-szerű elmosódás.


Visszamentem az Mtz-hez, beültem a koma mellé, aztán mentem én is pár kört vele. Hazaindulás előtt szerettem volna még megörökíteni a hosszú porcsíkot, amit húztunk magunk után.


Nagyon-nagyon tartalmas volt az a két óra, amit a határban töltöttem. Ami a legjobb volt: az alkotás öröme.